Tegnap felkelt a világ Lassan, de elfordultál, Nézem lépésed, s illatod ezután, elfelejtettem Ragyog rád a nap, Egy évezred, mig nem nézel, Nézel, s engem figyelsz,
ott voltál a végén,
Kiáltottam, nyultam feléd.
mélyen a semmibe nézve,
megtagadtad létezésem,
széttépem elhagyott ruhád
gúnnyal köröttem a csillagok.
kik kezembe tettek rég.
felejtsem arcod?
de nem látlak ,mert vak vagyok,
ki vagy te igazán,viharként tombolo.
de csak egy perc neked,
a távolságot megtagadod.
ó én balga lény, könyörgök
feledd halandó hörgésem.
Nem érzem lényed, felettem
fényes égben , ott élsz.
Elveszhetek, s nem értékes
lelkem, de szeretni tud,
általad lett emberi lény.
Utolsó kommentek